szólj hozzá: Menekültek világnapja
Ma, azaz június 20-án van a Menekültek világnapja, amivel kapcsolatban ezt írják a hivatalos honlapon:
A Menekültek Világnapja egy igazi ünnep: tisztelgés a világ menekültjeinek határtalan életereje és bátorsága előtt. Ebből az alkalomból a legkülönfélébb rendezvényekre kerül sor a világ minden táján: koncerteket, konferenciákat, megemlékezéseket szerveznek
Érdemes lenne néha elgondolkodnunk, vajon mit jelent menekültnek lenni, ki számít annak, és mitől? Meddig terjed a fejlett országok felelőssége a világ menekültjeivel kapcsolatban, és vajon képes-e idegengyűlölet és rasszizmus nélkül reagálni a többségében fejlődő országokból elmenekülő emberek tömegének megjelenésére? Silvio Berlusconi olasz államfőt például nemrégiben egy szenegáli emberi jogi szervezet minősítette idegengyűlölőnek azon kijelentése után, miszerint Milánó utcáin járva az ember úgy érezheti magát, mintha egy afrikai városban sétálna, nem pedig Olaszországban. Ez a mondat rengeteg mindenre mutat rá. Egyrészt arra, hogy Európa átalakulóban van, mind a társadalom összetételében, mind pedig -az előbbiből következően- kulturálisan, másrészt pedig egy többnyire elhallgatott félelemre ettől a változástól. A kérdés, jogos-e ez a félelem?
Személyes véleményem szerint a fejlődő országokból Európába özönlő menekültáradat visszaszorítását csak egy általános, a teljes gazdaságot érintő szerkezeti átalakulás (alvállalkozókon keresztüli termelés racionalizálása és ellenőrzése a multikra szoruló országokban, szakszervezeti mozgalmak megerősítése, stb., stb.) illetve a kormányok globális gazdaságot figyelembe vevő, arra reagáló politikájának megjelenése. Egyszóval meg kéne teremteni a lehetőséget arra, hogy a diktatúrák, a katonaállamok, a maffiaszerveződések és úgy minden, ami ezeket az embereket hazájukból száműzi drasztikusan visszaszoruljanak. Ja, hogy ehhez nem elég néhány nagynevű szervezet csillogó-villogó felvonulása és pár jótékonykodó ember adománya? Pontosan. Aki pedig azt hiszi, meg lehet oldani a világ problémáit azzal, hogy veszünk valamit Bono mentsük-meg-Afrikát termékcsaládjából, elmegyünk tüntetni az utcára, majd elborzadunk a világ éhezőiről szóló x-edik filmen, az téved. Nem akarok senkit se eltiltani se Bonotól (bár ezt szívesen tenném, szó se róla), se a tévénézéstől, és azt se kérem, hogy az első szembe jövő tüntetőt Molotov-koktéllal üdvözölje (bár az nagy divat kis hazánkban, tudom), pusztán azt szeretném az emberek orrára kötni, hogy tetteink kisebb-nagyobb következményekkel járnak, hatással vannak a körülöttünk zajló folyamatokra, változásokra. Ha képesek leszünk beismerni fogyasztói mivoltunkat, és ha tudjuk ezt kezelni, akkor talán tudunk a hatni a nemzetközi folyamatokra is.
Amíg azonban nem értjük meg lokális cselekedeteink globális hatásait, nincs mit csodálkozunk azon, hogy a magyar fiatalok 85%-a ha tehetné, külföldre menne dolgozni. A szám riasztó, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy ebből a tömegből sokakat sokkal inkább a magasabb fizetés, nem pedig a kedvezőbb társadalmi, politikai viszonyok vonzanak (bár a kekeckedők kedvéért megjegyzem: a kettő között van összefüggés). És ha tágabb körben értelmezzük a „menekült” fogalmát, akkor az egy biztonságosabb, élhetőbb helyet kereső magyar fiatalok, hazájukat elhagyva annak számítanak. Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar? Sokaknak már biztosan nem.
Linkek:
Nők Lapja Cafe - Június 20: A menekültek Világnapja
No Bono! - recept a világ megmentésére
Utolsó kommentek